Hankiss Elemér: ISKOLA ÉS MINŐSÉG

1. Egy adott tevékenység minősége (quality), vagy más szóval eredményessége (performance) csak akkor mérhető, ha előre meghatároztuk, hogy a tevékenységgel milyen célt akarunk elérni. És a tevékenységet annyiban tekintjük jobb vagy rosszabb minőségűnek, amennyiben jobban vagy rosszabbul szolgálja e cél elérését.
2. Ha nem határoztuk meg a célt pontosan és világosan, akkor nincs mihez mérni, tehát nem tudjuk mérni, az adott tevékenység eredményességét, minőségét. A munkát tehát a cél meghatározásával kell kezdeni.
3. A cél elérésének sok és sokféle eszköze lehet, ezek szerepét is külön-külön meg kell határozni és eredményességüket, minőségüket külön-külön kell mérni.
4. A kitűzendő célt és az eléréséhez szükséges feltételek s eszközök körét meg kell vitatni a társadalommal és az oktatási rendszer valamennyi szereplőjével, a diáktól a kormányig, mert a rendszer teljesítményének, minőségének javítására csak akkor van komoly esély, ha a szereplők túlnyomó többsége számára világos és vonzó a kitűzött cél és elérhetők az eszközök.
5. Meghatározandó az is, hogy az oktatási rendszeren belül mely szereplők tevékenysége mérendő.
6. A hazai oktatási rendszer egészének a teljesítménye
   • A régiók oktatásszervezési teljesítménye
   • Az önkormányzatok oktatásszervezési teljesítménye
   • Az iskolák teljesítménye
   • A tanárok teljesítménye
   • A diákok teljesítménye.
     

Mindez komoly munkát igényel (illetve e munka jelentős részét már minden bizonnyal elvégezték a szakértők). Az alábbiakban mindössze néhány szempontot fűzök az alapvető cél kitűzéséhez és a cél eléréséhez szükséges feltételek s eszközök kérdéséhez.

A cél

Az egyén szabadságának széleskörű biztosítása mellett jó az, ha egy adott társadalomban konszenzus alakul ki arra vonatkozólag, hogy milyen országban, milyen világban akarnak élni; hogy mit tartanak fontosnak az életben; hogyan akarják szabályozni az emberi együttélést; mik azok az emberi képességek, jellemvonások, "erények", amelyeket nagyra értékelnek, amelyeket az emberek boldogsága és a közösség boldogulása szempontjából fontosnak tartanak. Nem arra gondolok, hogy újra hozzá kellene látni valamiféle "új ember" kifarigcsálásához. Hanem arra, hogy jó és hasznos dolog meghatározni azoknak az értékeknek a körét, amelyeket az emberi élet szempontjából fontosnak tartunk, s amelyek érvényre jutásán munkálkodni akarunk.

A magyar társadalomnak is előbb-utóbb végig kell gondolnia és meg kell válaszolnia ezeket a kérdéseket. El kell eldöntenie, hogy az emberlét milyen formáját tartja igazán értékesnek, eszményinek. Elsősorban arra törekszik, például, hogy a társadalom számára hasznos embereket neveljen belőlük, vagy inkább arra, hogy boldog, boldogságra képes emberek legyenek? Avagy hogyan akarja kombinálni ezt a két szempontot? - Az alkalmazkodási képességet tartja fontosabbnak, vagy az önállóságot, az emberi autonómiát?

A tárgyi tudást vagy a problémamegoldó készséget és a kreativitást? Vagy e képességek milyen kombinációját? Arra készíti fel a diákjait, hogy Magyarországon, Európában vagy a globalizálódó világban legyenek képesek helytállni? Az individuum gazdag kiteljesítését tartja fő céljának, vagy a harmonikus közösségek kiépítését? S ha mindezt egyszerre, akkor melyik értéknek, célnak milyen súlyt tulajdonit a végső modellben? ...

Ha a társadalom és az oktatási rendszer felelősei nem határozzák meg az elérendő célt, akkor a felmérést végző csak a szokásos, rutin-változókkal dolgozhat, a lemorzsolódók és továbbtanulók százalékával, a tantárgyi tudás bizonyos elemeit mérő tesztekkel, különféle elégedettségi mutatókkal, és így tovább. Igaz ugyan, hogy ezek mögött a változók mögött is ott rejlenek bizonyos célképzetek. Például: "Cél az, hogy a társadalom minden tagja elérjen egy bizonyos tudásszintet, mert a tudás ezért és ezért fontos." Vagy: "Cél az, hogy minden szereplő, a szülők, a gyerekek, a tanárok, a felnőtt társadalom elégedett legyen az iskolával, mert ha elégedett, az azt jelenti, hogy a gyerekek sokat tanulnak az iskolában (és a tudás fontos), vagy azt, hogy az iskola rendre, fegyelemre tanítja őket (és a rend meg a fegyelem fontos), vagy azt, hogy jól fölkészítik őket a továbbtanulásra - a felnőtt életre - a sikeres életpályára (és ez érdeke, célja a diáknak is, a szülőnek is, a társadalomnak is), és így tovább.

Ha közelebbről megnézzük ezeket a rutinkérdéseket és teszteket, kiderül, hogy túlnyomó többségük a haszonelvűség szűk körére épül. A szülők szempontjából azt méri, hogy az iskola mennyiben segíti a gyereküket az életben való érvényesülésre (mert olyan tudást ad, ami a jövendő siker, magas jövedelem, társadalmi pozíció záloga). A társadalom szempontjából pedig azt méri, hogy az iskolák mennyiben nevelnek a társadalom számára hasznos szakembereket és a társadalom adott rendjébe beilleszkedni képes állampolgárokat.

Ezek fontos szempontok, de meggondolandó, hogy nem volna-e jobb egy ennél gazdagabb élet- és embereszményt célul kitűzni. És azt mondani, például, hogy a cél nem pusztán az életben érvényesülni és a társadalomba beilleszkedni tudó emberek nevelése. Hanem az - s itt most megint fenti példánkra hivatkozom -, hogy az iskola segítse diákjait abban a folyamatban, amelyben művelt emberré, szabad és gazdag személyiséggé, felelős polgárrá, tisztességes és emberséges, alkotásra és boldogságra képes emberré válhatnak.

Ha a társadalom ennek a gazdagabb, összetettebb élet- és embereszménynek a szolgálatában határozza meg az oktatási rendszer célját, akkor e rendszer teljesítményét, munkájának minőségét e gazdagabb élet- és embereszmény tükrében kell vizsgálni, elemezni, mérni. Akkor külön-külön - majd összegezve - kell mérni azt, hogy az iskola és az iskolarendszer mennyibe volt képes átadni diákjainak a tudást, fejleszteni kézségeiket, pallérozni elméjüket, és mennyiben segítette őket abban, hogy gazdag és szabad személyiséggé, felelős polgárrá, tisztességes és emberséges, alkotásra és boldogságra képes felnőttekké cseperedjenek.

Az oktatásnak és nevelésnek ezek a dimenziói elemezhetők és mérhetők. Csak fel kell ismerni fontosságukat, és hozzá kell látni a munkához.

A feltételek

A célrendszer meghatározása mellett, és vele összefüggésben, figyelembe kell venni a jó iskolának néhány olyan alapvető sajátosságát, feltételét is, amelyet egy modern európai ország oktatási rendszerének mindenképpen meg kell teremtenie. E feltételek meglétén, rosszabb vagy jobb érvényesülésén is lehet és kell mérni az iskola teljesítményét, munkájának minőségét.

Felsorolok e feltételek közül néhányat.

...Mindössze azt akartam elmondani, hogy világosan megfogalmazott s vonzó cél nélkül, és világosan meghatározott feltételrendszer nélkül a munka minőségét hitelesen mérni nem lehet. (Hankiss Elemér: Iskola és minőség, www.galupp.hu)