Mindennapi és tudományos emberismeret, a tanulók megismerése

A tanulók megismerése a pedagógus alapvető feladatai közé tartozik. Egy nevelési-oktatási folyamatban a tanulók hatékony személyiségfejlesztése vagy értelmi nevelése nem képzelhető el a tanulókkal kapcsolatos széleskörű ismeretek nélkül. Fejleszteni vagy akár csak eredményesen megváltoztatni csak azt lehet, amit a tevékenység előtt és a fejlesztési folyamat alatt is alaposan megismertünk.

A nevelési-oktatási folyamat anélkül is lezajlik, hogy a pedagógus felismerné és figyelembe venné a tanulói sajátosságokat, de ez a folyamat csak kevésbé lehet hatékony. Ha a pedagógus az osztálytermi munka során vagy akár a tanórán kívüli tevékenységek keretében úgy avatkozik be a tanulók fejlődésébe, hogy nem ismeri a sajátosságaikat, az nem csak a hatékonyságot ronthatja, hanem több esetben kifejezetten káros is lehet.

Például, ha egy pedagógus nem ismeri fel azt, hogy egy tanulója diszgráfiagyanús, és nem kéri szakértő közreműködését, illetve nem biztosít különleges bánásmódot a tanulónak, akkor a helyesírási problémák, az írás nehézsége miatt kialakuló rossz eredményű dolgozatok közvetlenül hatással lesznek a tanuló teljesítményére, illetve ezen keresztül közvetetten az egész életvezetésére. Ebben az esetben a tanár nem ismert fel egy olyan tanulói sajátosságot, amiről a tanuló nem tehet, és a teljesítményén keresztül megbüntette azért, amit ő egyébként sem tudna megváltoztatni. Ennek következményeként a tanuló más sajátosságai, pl. énkép, iskolával, a tanulással kapcsolatos attitűd erősen negatív irányba is változhatnak, ami szintén a pedagógus hibájára vezethető vissza.

A pedagógusnak a tanulói sajátosságok megismerésén kívül szintén feladata, hogy ezeket a jellemzőket, illetve ezek - a tanuló viselkedésében és gondolkodásában megnyilvánuló - következményeit megértse. A tanuló nagyrészt saját tulajdonságai és a tanári tevékenység hatására cselekszik és gondolkodik. A neveléstudomány ezen faktorokat megismerve olyan jelenségeket, szabályokat képes felmutatni a pedagógus számára, amelyek alapján az osztálytermi folyamatok többsége megérthető és kontrollálható. A pedagógus megismerve és megértve a tanulói sajátosságokat, mindenképpen el kell hogy fogadja őket. Ehhez kellőképpen empatikusnak kell lennie, és alapvetően szeretnie is kell a gyerekeket. A tanulói sajátosságok a nevelési-oktatási folyamatnak olyan tényezői, amelyekkel lehet szimpatizálni (pl. szorgalmas tanuló), ugyanakkor lehet ellenérzéseket is megfogalmazni (pl. fegyelmezetlen tanuló), de minden esetben a folyamat részeként el kell fogadni.

Vannak olyan sajátosságok, amelyeket a pedagógusnak a tanítási-tanulási folyamat szervezésekor figyelembe kell vennie (pl. a tanulók motivációs szintje). A tanulói sajátosságok befolyással lehetnek arra, hogy a pedagógus milyen módszereket alkalmaz, hogyan szervezi meg az osztálytermi munkát, a tanulási folyamatot, vagy akár arra is, hogy hogyan kommunikál egy adott tanulóval. Bizonyos sajátosságok (pl. fegyelmezetlenség, kooperációra való képesség) alakítása, fejlesztése a tanári munka fontos része. A pedagógus ezeket a sajátosságokat nagyon ritkán direkt verbális közlésekkel, de eredményesen szinte kizárólag csak indirekt nevelő hatásokkal változathaja meg. Pl. ha a tanulót felszólítjuk egy tanórán, hogy ne legyen fegyelmezetlen, az legfeljebb rövid távon sikeres megoldás. Ha olyan feladatot adunk neki, ami érdekli és sikeres megoldásához együtt kell működni a többiekkel, anélkül felejti el a fegyelmezetlenkedést, hogy ezt akár szóba is hoztuk volna.