A program megvalósulását az Apertus Közalapítvány támogatta.
 
A személyiség megismerése
A személyiség fejlesztése


Kiegészítő tananyag
1. A nevelés mint a személyiségfejlesztés folyamata

Valószínűleg nem véletlen, hogy az új évezred küszöbén az emberiség kezd (újra) rádöbbeni arra, hogy a legnagyobb kérdéseket maga az ember hordozza magában. Ezért irányul a figyelem egyre inkább a nevelésre, azaz a személyiség fejlesztésének folyamatára. A nevelésnél mint folyamatnál egyre finomabb módszerek keresése jelenik meg, amely lehetővé teszi az embernek, hogy megértse önmagát, környezetét és a világot is, amelyben él, és amely alakítja őt.

Már a nevelés fogalmának meghatározása kapcsán is a fogalomalkotás három alaptípusának megkülönböztetésére kell felhívnunk a figyelmet:

  1. Az első csoporthoz tartozó elméletalkotók a nevelést a pedagógusok és a pedagógiai intézmények hatásainak oldaláról közelítik meg. (Pelikán, 2002, 119.p.) A felfogás lényege - amelyhez a 19. század pedagógusainak többsége, köztük Herbart is tartozott - nem a célokban, sokkal inkább a nevelési folyamat jellegében határozható meg. A nevelés egy normatív, tudatos, erősen szabályozott folyamat, amelyet a felnőtt irányít és tart kézben.

  2. A második csoporthoz tartozó elméletek az értékrelativista célmeghatározást elfogadva a növendéknek, mint az önformálás alanyának szerepét hangsúlyozzák.(Pelikán, 2002, 120.p.) Ide sorolhatók a 19-20. század fordulóján megjelenő reformpedagógiai koncepciók: Ellen Key, Maria Montessori, Edouard Claparéde, Ovide Decroly... A csoporthoz tarozást érzékeltesse egy Montessori idézet: "A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell belevésni a képzeteket." A csoportot kiegészítik a mai alternatív iskolák nevelésfelfogásai is.

  3. A harmadik alapvető álláspont a nevelés modern megközelítését nyújtja és nevelési téziseit a pedagógus és a növendék interakciójában találja meg. (Pelikán, 2002, 120.p.) Ez a fajta megközelítés több, nevelési szempontból hatékony mutató meglétét feltételezi a nevelési folyamatban. Ilyen pl. az együttműködő-kommunikatív pedagógus személyisége, a tanulók döntési folyamatokba történő bevonása, a feladatok alól történő kibújás lehetőségének kiiktatása, a felelősségvállalás, az interakcióból fakadó szociomorális fejlesztés lehetősége, az iskola széles tevékenységrepertoárja, a pedagógus változatos tevékenységszervezési módszereinek tárháza, az oktatáscentrikus feladatkiosztás mellőzése. (Bábosik, 2002, 116-118.p.) E lényeges nevelési kritériumok feltételezése mellett a kategóriát képviselő elméletek és elméletírók a személyiségfejlesztés folyamatát a gyermek megismeréséből vezetik le. Az interakció hangsúlyozása nem jelenti a tudatosság mellőzését, akár figyelmen kívül hagyását. A célok meghatározása ugyancsak jellemzője ezen elméleteknek.


A program megvalósulását az Apertus Közalapítvány támogatta.